Ahogy ígértem, megírom Nektek a vállalkozásunkkal kapcsolatos dolgokat, hátha segít annak, aki még előtte áll.
Két héttel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy kösse fel a nadrágot aki egy ilyenbe belekezd, de most, hogy már elvileg a nagyján túl vagyunk, másképpen látom a dolgot. Biztosan az idő szépíti meg…. Vagy inkább az, hogy most már higgadtabban látom az elmúlt hetek eseményeit.
Nos, mint sokan tudjátok, boltot nyitottunk Benidormban. Ezúton is szeretném megköszönni a rengeteg támogató hozzászólást és lájkot.
Annyira drágák vagytok, hogy ennyire hisztek bennünk, nálam azért már megrendült a saját magamba és a boltba vetett hitem az elmúlt hetekben, de lassan összekaparom magam és már úgy pörgök, mint a legelején.
Szóval, a bolt…
A költözésünk előtt már eldöntöttük, hogy nekünk ez az „A” terv. Magyarországon nagyon szép vállalkozást építettünk fel a kézműves termékeinkkel és itt is hasonlóban gondolkodtunk, csak egyelőre nulláról és kisebb termékekkel. Február elején találtunk olyan helyiséget ami nekünk megfelelt és egyből el is kezdtük intézni a dolgokat. A vállalkozás elindítása nem egy nagy dolog, itt azt könyvelő/könyvelőiroda intézi. Elég sok rémtörténetet hallottam/olvastam már az itteni könyvelőkről, nagyon remélem, hogy nekünk elsőre sikerült normális irodát találnunk.
Egyelőre úgy tűnik, hogy igen, de ezt majd az idő fogja megválaszolni. Bízunk a legjobbakban.
Mivel mi spanyolul nem beszélünk, egy angol irodát kerestünk és bíztunk meg a vállalkozásunk könyvelésével. Azért nem azt írom, hogy a vállalkozás indításával, mert azt már előtte elintéztük külső segítséggel. Mint később megtudtuk, ezt az általunk választott iroda is elintézte volna, de már nem volt aktuális, az első lépésen túl voltunk mire őket megtaláltuk. Egyébként egy vállalkozás indítása a választott iroda regisztrációs díjával együtt 100-140 euró között mozog kisvállalkozásoknál.
Az állam támogatja a kezdő vállalkozásokat egy évig (talán kettőig is, ennek még utána kell járnunk), ami azt jelenti, hogy az első évben a havi járulék 80 euro plusz IVA. (ez olyan mint Magyarországon az áfa) Ezen felül a havi kiadás a könyvelési díj, nekünk ez 70 euró lesz havonta.
A vállalkozás indítása után gőzerővel vágtunk bele a bolt felújításába, berendezésébe és az árukészlet elkészítésébe. 98 %-ban sikerült saját, hand made termékekkel telepakolnunk a boltot, aminek én személy szerint nagyon örültem. Március elsején szerettem volna nyitni és nem is léptük volna túl a határidőt, ha a nagy izgalomban nem feledkezünk meg arról, hogy a boltra bizony működési engedély is kell. Utólag sem értem, hogy hogy lehettünk ekkora b…….k, de betudom annak, hogy még soha nem volt ilyen jellegű boltunk és nulla hozzáértéssel vágtunk bele.
Sokan mondtátok/írtátok, hogy bátrak vagyunk, de az az igazság, hogy még nem sikerült eldöntenünk, hogy bátrak, vagy hülyék. Rátok bízzuk a döntést! Ne írjátok meg!
Szóval ott jártunk, hogy majdnem teljesen elkészült az üzlet, amikor elkezdtük intézni a működési engedélyt.
Szépen besétáltunk a városházára, az információs pultnál elmondtuk, hogy milyen terveink vannak, onnan felküldtek a 3. emeletre, ahol megint elmondtuk, hogy milyen terveink vannak, ahonnan is felküldtek a 4. emeletre, ahol szintén elkezdtük volna mesélni, hogy mégis mi járatban vagyunk, de itt porszem került a gépezetbe, ugyanis a spanyol ügyintéző közölte, hogy spanyolul beszéljünk. Jogos! Elő is szedtük a fordítót, leírtuk, mutattuk… Olvassuk fel, mert ő nem fogja elolvasni! Khm… Oké. Legyen úgy!
Felolvastuk, miután perceken keresztül hadart valamit spanyolul és a kezünkbe nyomott egy halom formanyomtatványt amit ki kell tölteni, el kell küldeni ide és ide és ide és onnan tovább stb., stb. Itt már sejtettem, hogy ezt mi baromira nem fogjuk tudni megcsinálni és úgy is lett. Itthon böngésztük még egy darabig a papírokat, aztán amikor kiderült, hogy ehhez még építészre is szükség van, úgy döntöttünk, hogy keresünk valakit, aki ezt megcsinálja nekünk és kifizetjük azt, amivel ez jár. Szeretném megjegyezni, hogy aki folyékonyan beszél spanyolul, valószínűleg az sem tudja ezt egyedül elintézni. Ezer bocsánat, ha tévedek.
Nos, elindítottuk a folyamatot egy spanyol hölgy segítségével, akinek most is hálás vagyok, mert tényleg szuperül csinált mindent, próbálta pörgetni a dolgot, folyamatosan tájékoztatott bennünket a fejleményekről, szerzett nekünk villanyszerelőt akit megbíztunk az energetikai tanusítvány (vagy legalábbis valami hasonló) elkészítésével és amikor végre minden papír be lett adva, velünk örült, sok-sok jókívánságot küldve az üzlet nyitásához.
Ez volt a történet szebb része. A csúnyább az a sok kiadás, ami ezzel járt. Azt már tudtuk, hogy ez kb 1000 eurónál fog megállni, be is nyeltük csendesen, kellett nekünk tenegerpart, ez van, nyithatjuk a pénztárcát. Az első számla 795 euróról jött. Attila örült, hogy ez mégsem lett 1000, nekem viszont volt egy olyan érzésem, hogy ez bizony még nem a vége. Kifizettük. Elindították a folyamatot.
A második kiadás lényegesen kisebb volt, villanyszerelő díja, 50 euró. Ez egészen addig meg is állta a helyét, amíg a villanyszerelő meg nem érkezett a boltba.
– „Nincs emergency light (ez valami vészjelzőszerűség), anélkül nem kaphatunk engedélyt a nyitásra, ez kötelező a boltba.”
– „Oksa. Mennyibe kerül?”
– „50 euró.”
Én naiv felhívtam a tulajt, hogy: – „Hali! Ez a kis „apróság” hiányzik a boltból, hogyan rendezzük el?”
Én biztos voltam benne, hogy mivel ez minden boltnak úgymond a tartozéka, nem minket fog terhelni az összeg. A tulajd közölte, hogy DE.
????
Oké, kifizetjük, ezen ne múljon. A villanyszerelő elkezdte felszerelni azt a vackot, amikor kiderült, hogy az egyik vezeték, vagy mi a t….m, forró. Fogjam meg! Biztos, hogy nem.
-„Hogyan tovább?”
-„Ki kell cserélni, tűzveszélyes.”
Szuper. Felhívom a tulajt, hogy: -” Hali! Van egy kis gond, amiről elfelejtettél szólni, vagy (leszartad) és észre sem vetted, amikor kiadtad a boltot.” Intézzem el, ez nem az ő dolga, telefon rám téve.
B+ ……………. síp……….síp………síp!
Megkértem a villanyszerelőt, hogy hívja már vissza és magyarázza el neki spanyolul, hogy mégis mi a gond, mert valószínűleg engem nem értett, mivel angolul nem beszél jól. 10 percen keresztül veszekedett vele a telefonban a villanyszerelő, amiből semmit nem értettem, de pont elég volt hallani a hangsúlyt és látni az arcát. Feladta, letette a telefont és közölte, hogy a nő nem normális. Na, itt már azért elgurult a gyógyszer, felhívtam újra.
Nem akarom, hogy a Facebook letiltson a következő egy hónapra, ezért inkább nem idézem a beszélgetés rám eső részét, a lényeg a lényeg, hogy 2 perc „beszélgetés” után a tulaj úgy döntött, hogy kifizeti a villanyszerelőnek a cserét. Látni kellett volna a pali arcát, éppen, hogy meg nem veregette a vállam. Volt boldogság, folytathatja a munkát, mi pedig egy lépéssel közelebb kerülünk a nyitáshoz.
Innentől kezdve a beígért 2-3 nap végül egy hét lett, amit igazából már nem is bántam, és nem csak azért, mert már teljesen elment az egésztől a kedvem, hanem azért is, mert aznap jött Julie a barátnőjével és úgy gondoltam, jobb is így, legalább lesz rájuk időm. Lett.
Pár napja voltak itt, amikor kijött az utolsó – már régen nem várt – számla, amit még be kellett fizetni a városházának azért, hogy onnantól boldogan megnyithassuk a boltot minden hivatalos papírral. 690 euró. Nem részletezem inkább a reakciónkat, a fantáziátokra bízom.
Befizettük, másnap megérkezett az üzenet, hogy nyithatunk, minden papír be van adva, kb. egy év múlva megkapjuk a végleges működési engedélyt is. Neeeem, nem írtam el. Itt ez így megy. Elindítják a folyamatot, de nem kell megvárni a végleges döntést – szerencsére -, hanem meg lehet nyitni azzal a papírral, ami igazolja, hogy beadtuk a kérelmet a működési engedélyre.
Nos, 3 hét csúszással végre megnyitottunk a múlt héten pénteken. Jobban mondva Attila, mert én péntek délelőttönként suliban vagyok. Az első napon 2, azaz KETTŐ euró bevételünk volt, amit ezúton is szeretnénk megköszönni a magyar barátainknak, Szandinak és Szabinak. Hálánk örökké üldözni fog titeket, mert reményt adtatok, hogy jó döntés volt a bolt nyitása, mert már az első napon nyereséggel zártunk, nem nullával.
Ahogy sikerül bekereteznünk, kitesszük a boltba.
Délután 4 körül már gondolkodtunk azon, hogy lassan zárunk, amikor is megjelent egy férfi és egy nő. Előttük is voltak bámészkodók és tényleg mindenki odáig volt, meg hatszor vissza a bolttól, de vásárló, ahogyan írtam is, nem igazán esett be. Már azt mondtam, hogy a bámészkodásért pénzt fogok kérni. Szóval bejöttek az újabb nézelődők, dícsérték, imádták, aranyosak voltak, elkezdtünk beszélgetni. (angolul)
Kiderült, hogy a mi boltunktól két bolttal feljebb dolgoznak.
-„De jóóóóó! Mit csináltok?”
-„Szépségszalon.”
Itt persze felcsillant a szemem, mert épp aznap láttam azt a szalont amiről beszéltek és „irigykedve” néztem a lányokat, akik benn dolgoztak. Meg is jegyeztem, hogy én is fodrász vagyok, szerettem volna átvenni egy üzletet, de nem jött össze, így nyitott szemmel járok. Erre a srác:
– „Dolgozz velünk!”
– „Mi vaaaaaaan???? Hoooogy?”
– „Gyere át, nézd meg az üzletet és ha tetszik, megállapodunk.”
Csapot-papot, Szandit ott hagyva rohantam át megnézni és mi lett belőle??? Szombattól ott (is) dolgozom, sőt, ma délutánig már volt 11 vendégem.
Most mondjátok meg, de őszintén… Mekkora esély volt erre?
Ráadásul a bolt nyitásának a napján. Hihetetlen, ilyen is csak velem történik. Szóval, most van boldogság.
Reggel kinyitjuk a kis boltunkat, én elkezdek karkötőket készíteni ott benn, Attila szépítgeti a boltot és tereli a vásárlókat, (akikből még nincs sok, de pozitívak vagyunk és ugrálunk örömünkben, amikor valaki vesz valamit ) aztán ahogy vendég van az üzletben, én már repülök is és lubickolok az elégedett vendégek között.
(eddig mindenki az volt
)
Ahhhh, nagyon jót tesz ez a pörgés a lelkemnek.