Az élő online konzultáció összefoglalója és széljegyzetei
Április 29-én, kedden este tartottuk a hirtelen nem is tudom hanyadik, nyilvános online konzultációt azoknak a csoporttagoknak, akik a költözésüket fontolgatják Spanyolországba. Az esemény előtt volt lehetőség feltenni a kérdéseket, ami a válaszadást is megkönnyíti, hiszen egyre gyakrabban találkozunk speciális kérdésekkel. Olyanokra gondolok, ami nekünk nem jön szembe a mindennapjainkban, ezért némi utánajárást igényel a megválaszolásuk. 
Például nyugdíj kérdések (ugye mi még nem vagyunk nyugdíjasok), vagy oktatásügyi kérdések (nincs óvodás, vagy iskolás korú gyermekünk), vagy munkaügyi kérdések (vállalkozók vagyunk). Legjobb tudomásom szerint minden felmerülő kérdésre sikerült választ adnunk, de egy párat azért itt is átrágunk. 
Elképzelhető, hogy többen lemaradtak a meghirdetett élőről, hiszen hivatalosan egy nappal korábbra terveztük, hétfőre, de a hírekből már ismert, egész Spanyolországot érintő áramszünet keresztülhúzta a számításainkat. 
A (nálunk) 11 órás áramkimaradás nem okozott különösebb traumát, az emberek higgadtan reagálták le az egészet. Nem volt pánik, nem voltak ész nélküli bolt „fosztogatások”. Jó, azt elismerem, hogy azoknak az embereknek, akik liftekben, metrószerelvényekben, vonatokon, toronydarukon, hullámvasúton vagy óriáskerekeken rekedtek, biztosan magasabb volt a vérnyomásuk, mint nekem, akit a számítógép előtt ért az „armageddon”, miközben egy youtube videóból próbáltam további gazdasági ismeretekre szert tenni. 
Gondoltam addig felsepregetek, amíg visszajön az áram. Felsepregettem, nem jött vissza. Akkor jelentkezett Marica, hogy a fodrászatban sincs áram. Na, akkor az komoly – gondoltam magamban. Majd szép lassan megszűnt a mobil szolgáltatás. Se internet, se telefon. Ekkorra már tudtuk, hogy a teljes Ibériai félszigetet érinti az ügy. A magyar politikai üstökösöktől már korábban megtanultam, hogy ilyen komoly helyzetben stratégiai nyugalomra van szükség, úgyhogy lepihentem a kanapén. Nem aggódtam túl, egyelőre nem volt mit. Egy óra múlva Maricának sikerült elérni engem, megbeszéltük, hogy érte megyek. Mivel nálunk nem volt mobilnet, ezért egy ideig a városban maradtunk, hogy a legfontosabb online dolgainkat elintézzük (értesítettük a családot, hogy velünk minden rendben, ne aggódjanak). Az uniós ajánlásokkal ellentétben mi nem vagyunk 72 órás önellátásra berendezkedve, ezért elmentünk a boltba. A bolt felében nem volt világítás. Voltak hiánycikkek, például a friss bagett és a 8 literes palackozott víz, de nem találkoztunk olyan vásárlóval, aki ezeket a termékeket indokolatlan mennyiségben talicskázta volna kifelé, miközben egy raklap wc papírt húz maga mögött. Hittünk a híreknek, miszerint maximum 10 óra és minden újra pacek lesz, szóval annyi kajcsit vettünk, amit aznap este megeszünk, plusz a biztonság kedvéért másnapra amit megfőzhetünk, de nem kell hűtőben tárolni. Hazaérve feltöltöttük az üres vizes palackokat és a locsolót, vödröt, hiszen addigra már kaptunk olyan híreket is a barátainktól, hogy náluk nincs víz sem. Nyílván nem a szomjhaláltól féltünk, főzővíznek tettük félre, illetve roppant kellemetlen tud lenni, ha nem tudod lehúzni magad után a wc-t.
Estére már azon gondolkodtam, hogy vajon milyen hatásvadász posztokkal, vagy hírekkel fogok találkozni másnap? Mert biztos voltam benne, hogy bőven lesznek. „Sötétségbe borult egész Spanyolország” – írták az újságok. Ami ugye egyrészt hülyeség, másrészt meg nem igaz. A 15 perc hírnévre vágyók felnagyították a problémájukat. Ebből a kedvencem: „Csuti is részese volt a történelmi áramszünetnek”. Besza… Csuti történelmet írt kérem szépen! 
Annyit még hozzáteszek, hogy 11 óra áram, víz és mobil nélkül még nem világvége. Nekünk sem sikerült éhenfagyni a sötétben. De van azért egy félelmetes aspektusa a történetnek. 
Mégpedig a kiterjedtsége és a váratlansága. Ki-ki eldöntheti, hogy mit szűrne le tanulságként egy ilyen helyzetből. Nekem jól esett a „csend”, de ha mondjuk ez globális és úgy marad… belegondolni is rossz, mennyire sérülékeny a civilizáció.
De nem ezért gyűltünk itt össze!
Szóval a konzultáció új időpontját sebtiben megszavaztattuk veletek és a szavazók többsége a kedd estét választotta. A technika aznap este nem állt a mi oldalunkra, harmadszorra sikerült elindítanunk az élőt, ami miatt szerintem többen fel is adták a várakozást. Ezért elnézéseteket kérjük, de ma sem tudjuk mi volt a problémája a facebooknak és az eszközeinknek.
Fussunk át néhány érintett kérdésen, mert magát a konzultációt csak 24 órán keresztül hagytuk meg visszanézhetőnek. Ezen a gyakorlaton a jövőben sem szeretnénk változtatni, hiszen bár ingyenes, de mégis elértéktelenedne. Szóval…
Volt egy kérdéskör, ami több embert is foglalkoztatott: a fogászati kezelések. 
Leginkább az érdekelte a tisztelt nagyérdeműt, hogy ingyenes-e? Sajnos nem. Spanyolországban a fogászati kezelés nem tartozik a tb által biztosított kezelések közé. Tehát hiába van valakinek itt állami egészségbiztosítása, a fogászati kezelésekért fizetnie kell. Ugyanez vonatkozik a magánbiztosításokra is. Hiába emeli jelentősen a biztosítás árát, ha fogorvosi kezeléseket is tartalmaz a szerződés, ezek a kezelések nem terjednek ki a fogmegtartó beavatkozásokra (mint tömés, gyökérkezelés, stb…). Tartalmaznak fogászati röntgent, állapotfelmérést, konzultációt, fogkő eltávolítást, de semmi egyebet. Árak tekintetében drágább, mint a magyarországi magánellátás, szóval egy nagyobb beavatkozás esetén érdemes magyar magán fogászatoktól is árat kérni, lehet még repülőjeggyel együtt is kedvezőbb lesz a végső ár.
Több kérdés is felmerült különböző vállalkozási tevékenységek / üzlethelyiségek engedélyezéséről. Ez mindig felmerülő téma, hiszen többen is a saját lábukon szeretnének itt állni és nem alkalmazottként dolgozni. Így adódik a kérdés, hogy a megálmodott büfékocsi, játszóház, autómosó, ólombagoly öntő üzem milyen engedélyekhez kötött. A kérdés ugyan egyszerű, de megválaszolni már koránt sem az. A vállakozási tevékenységek engedélyei ugyanis tartományilag, sőt olykor városilag is eltérőek lehetnek. Olykor a legegyszerűbb vállalkozási ötlet is bürokratikus akadályokba ütközik és hiába tűnik számunkra megvalósíthatónak, egy valamit nagyon gyorsan tisztáznunk kell: ez itt nem Magyarország! A legtutibb információt ilyen téren úgy lehet megszerezni, ha találunk valakit, aki a tervezett városban, a megálmodott vállalkozást, vagy hasonlót üzemeltet és tudja mi a dörgés. De még ez sem 100%. Fel kell keresni az önkormányzatot és meg kell kérdezni. Szóval ha kitaláltad mivel is szeretnél foglalkozni, akkor első körben nézz szét, hogy az adott településen, vagy a környéken mekkora a konkurencia, aztán irány a városháza és tudd meg, hogy végezhetsz-e egyáltalán ott olyan tevékenységet és milyen engedélyekkel. Ha minden sima és megvalósítható, csak utána kezdd el a befektetési szakaszt! Mindig jusson eszedbe: egy büfékocsi sem véletlenül eladó!
Sokszor visszatér a szakképzettség kérdése is. „Én szakács vagyok, a párom villanyszerelő, van-e lehetőségünk a szakmánkban elhelyezkedni?” Miért ne lenne? Ez itt Nyugat-Európa. Itt sem igáslovak húzzák a térerőt. Spanyolországban ugyanúgy megállja a helyét a szakmák 98%-a, mint Magyarországon. (A szakmai bizonyítvány honosítására persze szükség lehet!) Plusz van még egyetlen pici, aprócska, nüansznyi különbség: ha a szakmádban szeretnél dolgozni, beszélned kell spanyolul. Megvan a lehetőség más idegen nyelvtudással is munkát találni, de azok nagyon speciális esetek. Például anyanyelvi szintű angollal pincérként azonnal felvesznek egy british pub-ba, de a szomszédban lévő spanyol étteremben már labdába sem rúghatsz. És sokkal-sokkal több a „spanyol étterem”. Remélem érthető a hasonlat.
Melyek az ajánlott, vagy nem ajánlott települések? Mindenki döntse el maga! Ezt pedig úgy a legésszerűbb, hogy az ember eltölt ott valamennyi időt. De nem ám úgy, hogy átegyünk egy órácskára (bár kétség nem fér hozzá, néha az is elegendő)! Próbálj minél több időt ott „élni”. Arra gondolok, hogy ne egy all inclusive szálloda erkélyéről csodáld a helyi naplementét. Vegyél ki egy lakást valahol a város közepén, próbáld meg úgy eltölteni az időt, mintha te magad is ott élnél. Járj boltba, fogyassz helyi bárokban és éttermekben, beszélgess az ott élőkkel, menj ki este az utcára sétálni, tapasztalj. Ez másként nem fog menni. Lehet ami nekem a legjobb hely a világon, az neked unalmas, mint egy csiga gyorsulási verseny. Vagy ami szerintem egy tök szuper, élhető város, az neked Chicago legsötétebb bugyrait idézi. Szubjektív.
Az egészen személyre szabott kérdéseken túl ezek a témák voltak azok, amelyek több embert is érinthetnek. Remélem találtatok hasznos információt ezek között a sorok között is.
Ne feledjétek, hogy az első lépések megtételében továbbra is számíthattok ránk (NIE szám ügyintézés, bankszámlanyitás, stb…).
Ha több, vagy bizalmasabb információt szeretnétek, akkor lehetőség van privát online konzultációt kérni.
Ha pedig egy mindenre kiterjedő infó-cunamit szeretnétek, akkor vásároljátok meg az „Új élet Costa Blancán” című 420 oldalas e-bookot, és vágjatok bele életetek egyik legnagyobb kalandjába!
Keressetek bátran!
Puszi-pacsi! 
