Így leírva elég rosszul hangzik, de valójában semmi rossz nincs benne. Igen, kijelenthetjük, hogy az életünkön úrrá lettek a hétköznapok. A megszokások, a rutin, a mókuskerék. Mégis boldogan éljük a mindennapokat.
Az elmúlt időszakot – ami lassan másfél hónapot jelent – egy elhúzódó, alattomos betegség uralta le. Marica 6 hete köhög folyamatosan, amitől már az összes létező izom meghúzódott a testében, így nem is a köhögés a legrosszabb, hanem az állandósult fájdalmak. Neki két hét kiesés a melóból, közben én próbáltam egyedül állni a sarat. Mivel minden nap dolgozunk egyébként, elég fáradtak vagyunk mindketten, de ezzel ki is merült az árnyékos oldal. Juhúúú!
A bolt szerencsénkre felfutóban van, a fodrászat továbbra is jól megy, a piac pedig a mi kis „happy place” -ünké vált. A kapcsolataink formálódnak. Vannak új arcok körülöttünk, vannak igazán jó barátaink és persze akad, aki lassan lemorzsolódik. A piacon néha kézzel-lábbal magyarázva ismerkedünk a „kollégákkal”. Spanyolok, angolok, berberek… mindenki jópofa és próbálja segíteni a másikat.
Valamelyik nap egyedül voltam kint, egy tikkasztó napon és el sem tudtam mozdulni a standom mellől. A vizem elfogyott és még kb két óra volt hátra a piacból. Egyszercsak megjelent a szomszéd arab árus és a kezembe nyomott egy narancsot, amit előtte vett a zöldségesnél. Minden szó nélkül. Nem győztem hálálkodni.
A piac egyébként nagyon jó hely árusként. Rendkívül szórakoztató. Mivel nekünk nincs állandó helyünk, ezért változó, hogy mikor, hová kapunk helyet, így a szomszédaink is változnak. Vannak, akikkel már név szerint ismerjük egymást és minden alkalommal beszélünk és vannak, akikkel csak köszönő viszonyban vagyunk. A közös mindenkiben a fülig érő vigyor a találkozásnál. A kedvenc helyünk a „Kalapos” mellett van. A Kalapos egész nap óriási hangulatot csinál a standja körül. Tolja a jobbnál jobb spanyol nyelvű slágereket, táncol, kiabál, a legnemnekivalóbb kalapokban mókázik és letörölhetetlen a mosoly az arcáról. Elképesztő fazon. Ha ott vagyunk, garantált a jókedv és a jó forgalom.
Benidorm továbbra is pezseg, de megváltozott a turisták aránya. Jelenleg kevesebb az angol, de több a holland, a belga és a spanyol turista. A minap az óvárosban sétálva még a mi fülünket is megütötte, amikor hangosan kimondtuk, hogy „sok a spanyol”. Milyen meglepő ez Spanyolországban! De amúgy tényleg az… itt Benidormban legalábbis. Az elhétköznaposodás hatására persze már mi is fogékonyabbak vagyunk a változásokra, jobban feltűnik, ha valami nem úgy csordogál a medrében, ahogy eddig. Például a rendőrök is aktívabbak. Eddig úgy tűnt megengedőek, elnézőek, de mostanában egyre több bírságoló rendőrt látunk… ami persze egyáltalán nem baj, a szabály az szabály!
A tenger továbbra is a legjobb jóbarátunk, ha nyugalomra vágyunk. Semmi nem tudja überelni a hatását. Az albiri part kavicsait apró koppanásokkal rakja le a hullámzás. Továbbra is a kedvenc relaxációs hangom. A Levante és a Poniente puha homokos partján sétálni a világ legjobb dolgai közül való. Már több, mint fél éve itt élünk kint, de képzeljétek, még csak a napokban volt alkalmunk egy egész napot eltölteni a parton és csak napozni, fürdeni, lazulni. A víz k*rva hideg. De inkább ma legyen a víz k*rva hideg, minthogy holnap én legyek hideg k*rva! Szóval én belemerészkedtem és ahhoz képest, hogy ez volt életem első tengerben fürdőző élménye, elég gyorsan az egyik kedvenc elfoglaltságommá vált és már alig várom, hogy újra belefagyjak!
A bárokban ücsörgések és baráti beszélgetések feltöltenek bennünket. Vannak kedvenc helyeink, kedvenc kajáink és folyamatosan keresgéljük az újabb helyeket, ahol érdemes elidőzni. Ha valaki erre jár, akkor ne hagyja ki az óváros tapas-ozóit! Zseniális! A Levante-n érdemes beülni a Bikini-be egy nachosra, ugyanis (szerintünk) ott a legjobb! Ugyan hangos a zene, de elhanyagolható körülmény. Ha jó nachost akar valaki enni, akkor szintén a Levante-n érdemes a King Coco-ban rendelni, vagy elutazni egészen Calpe-ig és rendelni egyet a Tango-ban. Ott a hamburger is elképesztő! … És ha már hamburger, akkor Benidormban érdemes kipróbálni az Aires-t! A görög ételek rajongóinak a Santorini-t ajánljuk Albirban. Kicsit retro, de hamisítatlan görög ízekkel találkozhattok. Az én kedvencem a hagymás borjú máj.
Szóval a hétköznapok megtaláltak bennünket. A munkaidőnkben kb ugyanaz történik, mint bárhol máshol a világon, annyi különbséggel, hogy hála Istennek itt nem kell szétszaggatni az istrángot ahhoz, hogy az ember egy normális, kényelmes életet teremtsen magának. Nekünk is csak azért fárasztó ez, mert most minden napot kihasználunk, hogy megerősödjünk itt és megismerjenek bennünket. De ha összehasonlítjuk azzal, amit otthon csináltunk… hát ég és föld! Szerintem zsebre dugott kézzel, bátran kijelenthetjük, hogy itt milliószor jobb, tartalmasabb és minőségibb „elhétköznaposodás” tört ránk, amit nem lehet nem szeretni!
Na, puszi-pacsi!