Nemrég volt az „egy hónapos évfordulónk” … már ami a kiköltözést illeti. 30 nap azért nem olyan sok idő, de ahhoz pont elég, hogy változásokat fedezzünk fel önmagunkon. Lássuk ezeket százalékos arányban!
(Ez a poszt most kicsit más lesz, mert nem Marica írta.)
Stressz: – 98 %
Igen, igen. Számomra a legfontosabb változás. Egyszerűen (szinte nyom nélkül) eltűnt. Forgalomban idegeskedés? Ugyan már! Munkahelyi stressz? Hogy mondod, kérlek? Rohanás? Az mi is? Hülye emberek? Kicsodák? Propaganda? Végre sehol!
De akkor mi az a maradék 2%? Semmiségek. Jujj, elsőre nem értettem mit mondott! – kb ilyenek.
Nyugalom: 98%
Nyilván az előzőből következik. Hogyha az csökken, ez ugyanannyival növekszik. Itt minden a legnyugodtabb mederben csordogál. Hihetetlen élettani hatásai vannak a nyugodt életvitelnek. Az ember kivirul, mosolyog, boldognak érzi magát.
Tolerancia: 300%
Alapvetően elfogadó ember vagyok, mindenki éljen úgy, ahogy szeretne. De itt meg is engedhetem magamnak, hogy teljes mértékben elfogadó legyek. Annyiféle ember olvasztótégelyében kavargok jómagam is, hogy az a sokszínűség a mindennapjaim részévé vált. És a poros, szürke, már-már egyhangú, kesergő magyar hétköznapjaimat felváltotta a pozitív, színpompás vibrálás.
Napfény: 99%
Szinte állandóan süt a nap. Imádom.
Boldogság: 100%
Zsebredugott kézzel, teljes magabiztossággal kijelenthetem, hogy boldogok vagyunk.
Honvágy: 0%
Egyszerűen nincs. Annyira nem szerettem már Magyarországon élni, hogy semennyire nem hiányzik.
Talán a családtagoknak és a barátoknak fura lehet ezt olvasni, hogy még miattuk sincs honvágyam? És higgyétek el, ugyanannyira szeretlek benneteket, de ennek a világon semmi köze a honvágyhoz.
A tenger: 100%
Szégyen, nem szégyen, de én 43 éves koromig nem láttam a tengert. Egyszerűen nem érdekelt, elég volt annyi, amennyit képekről, filmekből tapasztaltam. Én nagyon szerettem Magyarországon élni, gyönyörű ország. Úgy voltam vele, hogy minek külföldön nyaralni, ha odahaza sem láttam még mindent. De eeeeez! Nagyon nagy kár lett volna kihagyni! Fantasztikus! Megnyugtató! Csodálatos! Végtelen és titokzatos! Egyszerűen elvarázsol! Korábban kellett volna hallgatnom a feleségemre!
Szabadidő: +200%
Itt kellett újra felfedeznünk, hogy ez a fogalom létezik. Van időnk kirándulni. Van kedvünk kirándulni. Filmeket nézünk. Heverészünk. Megállunk egy-egy percre csak bámulni valamit.
Minőség: +100%
Itt konkrétan a mindennapi élethez szükséges dolgokra gondolok. Az élelmiszerek – bár másak – de nagyon jó minőségűek. Egy bagettől, egy sima bagettől is leolvad az ember agya. Úgy roppan kívül és olyan finom puha belül, hogy mennyei! Nem szétrobban, mint egy tesco-s zsemle. A gyümölcsök fantasztikusak, a gyümölcslevek hihetetlenek. A legolcsóbb kávé sem hasonlít a macskahúgyra. Na ezt aztán lehetne sorolni, hogy mi és miért jobb. Persze itt is van alacsonyabb árfekvésű, vagy minőségű kategória. Leginkább az áruházakban otthon is megtalálható sajátmárkás termékekhez lehet hasonlítani… tehát van köztük jobb is, rosszabb is.
A kínaiak viszont itt is leuraltak mindent. Sok a gagyi, főleg a part közelében a nagyobb ajándékboltokban.
Nyíltan homoszexuális ismerősök száma: ++++
Nem tudom százalékban kifejezni, mert otthon egy nyíltan meleg ismerősöm sem volt. Itt viszont van. Mernek mások lenni, mernek megmutatkozni, mert hagyják őket Élni.
Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy nem ők lesznek azok, akik ezt a világot a pusztulásba vezetik.
Kutya a kanapén: 100%
A rám telepedő nyugalom hatására elengedtem a háziállatok tartásának szabályairól szóló elveimet. Hogy egy zenész ismerősömet idézzem: „Az elvek olyanok, mint a fing. Tartod amíg bírod.”
A kutya már nem csak bent lehet a lakásban, de feljöhet a kanapéra és alhat mellettem, ha úgy tartja kedve.
Macska a lakásban: 100 %
Egy újabb elengedett elv, miszerint a macska a lakásban nem lehet! De, lehet… és már van is!
Otthon azért jó okom volt kitiltásra, de itt az a probléma egyszerűen nem áll fenn, így a macska az udvarról szintén a kanapéra költözött.
Kerékpár használat: 50% (a mindennapi közlekedésben)
Korábban kijelentettem, hogy amíg 4 kerék van a s*ggem alatt, addig én biciklire nem ülök.
4 kerék híján 2 kerékre pattantam és tök jó. Azzal járok dolgozni, azzal járunk kirándulni. Autót csak munka közben használok, de ott muszáj.
A másik közlekedési eszköz ami hirtelen dinamikus fejlődésnek indult, az a lábbusz. Sétálunk. Rengeteget. És ez jó!
(Az itteni gyalogos, kerékpáros, rolleres, autós közlekedés egyébként megér egy külön posztot és majd kap is.)
Na egyelőre ennyi! Ez az első 30 nap tapasztalata. Érdekes, hogy mind pozitív tapasztalat. Felmerülhet a kérdés, hogy itt nincsenek rossz dolgok, vagy negatív hatások? Nem tudom, hosszú távon biztosan vannak, de ebből még semmit nem érzékeltünk. A teljes világnézetem a feje tetejére állt egy hónap alatt és tudjátok mire jöttem rá? Én eddig nem jó szögből tekintettem az életre!