Szervusztok kedves emberek! Marica pár napja meghagyta nekem a lehetőséget, hogy bemutatkozzam nektek. Akkor még nem is igazán értettem, hogy miért van erre szükség, de azóta rápillantottam a tagok számára és kb. 1000 új taggal bővült a csoport, mint amennyiről én tudtam. 
Arról nem is beszélve, hogy tényleg, egyetlen egyszer sem mutatkoztunk még be. Ideje pótolni. 
Sokan vagytok, csaknem hatezren. Szerintetek bármikor életemben gondoltam, hogy egyszer majd ennyi ember lesz kíváncsi arra, amit csinálunk? Nem, soha. Legyen bármi is az ok, amiért csatlakoztál hozzánk, számomra nagyon megtisztelő. Kösziiiiii! 
De ha már ennyien összegyűltünk azért, hogy két Spanyolországba került mókus életét, kalandjait, tapasztalatait és tanácsait olvassuk, akkor valóban illendő, ha a mindkét mókus betekintést enged a személyiségébe, hogy jobban megismerhessetek bennünket és valóban el tudjátok dönteni, akartok-e bennünket tovább követni a nagy online térben? 
Én Attila vagyok. Teljes nevemen Vitéz Bátor Nemzetes Puskás Attila Tekintetes Kend Uram. 
Neeeeem! Hülyeségeket hordok itt össze, csak hogy szórakoztassalak benneteket. Az ismerettségi körben Attila, Attesz, Attis, Ati… amelyik tetszik. A feleségemnek Drágám, Szerelmem, ha rossz fát teszek a tűzre akkor ATTILAAA… A gyermekemnek Apa. Anyának Kisfiam, apámnak Fiam. A testvéremnek Attesz, a keresztfiamnak Kepu. Spanyolországban pedig Átilá.
A név kötelez. Hogy mire, azt nem tudom, de ezt szokták mondani. 
Maricához képest én nem vagyok nagy csavargó. Ahogy mondta régebben: „Attilának a nyíregyházi Tesco-ig tart a világ.” De kéremszépen az több, mint 10 kilométerre volt tőlünk! 
Amúgy tényleg így volt. Szerettem a mikrokörnyezetemet, a komfortzónámat. Biztosan sokan vannak még így ezzel. Bár tudtam, hogy ez valójában nem jó, de biztonsági játékos vagyok. Ha már nyakig kell állni a sz*rban, legalább ne hullámozzon! Aztán valami átfordult bennem. Nem tudom hogyan, nem tudom pontosan miért, de egyszercsak úgy döntöttem, hogy oké, hagyjunk hátra mindent és kezdjünk új életet valahol a nagyvilágban. Persze egy ilyen döntésnek rengeteg külső befolyásoló tényezője van, amiket hosszan lehet sorolni, mint például az országban dúló politikai folyamatok, a morális válság, infláció, nehézségek… De azon túl, hogy ezek lassan tele csepegtették azt a bizonyos poharat, a legfontosabb indíték mégis lelki eredetű. Ültem a műhelyemben egy januári napon a kedvenc blues muzsikáimat hallgatva, visszagondoltam az elmúlt 43 évemre és szabályosan pofán vert a kérdés, hogy tényleg ennyi lenne az Élet? Hogy dolgozunk, pénzt keresünk, adózunk, vásárolunk, eszünk, iszunk, nagy nehezen eljutunk egy hétre valahová pihenni, hogy újult erővel dolgozzunk, keressük a pénzt, adózzunk…
Ha valakiben felmerült már ez a kérdéskör, de nem talált még rá választ, akkor elárulom, hogy nem ennyiről szól az Élet. Sokkal minőségibb lehet, még úgy is, hogy az imént láncszerűen felsorolt dolgok benne maradnak. Mert igen, itt ugyanúgy dolgozunk, adózunk, szívunk, néha padlóra kerülünk. A kolbászból font kerítés továbbra is csak legenda, de mégis kijelenthetem, hogy boldogabb vagyok! De ezért a boldogságért nem feltétlenül kell elhagyni az országot! Megélhető bárhol. Döntés kérdése. A magamfajta konformistának viszont ki kell szakadnia ahhoz, hogy változni tudjon és ehhez önmagához mérten hatalmas bátorságra van szüksége. 
Látom, ahogy a feleségem pörög idekint. Gőzerővel és teljes odaadással tudja csinálni az általa vállalt feladatokat, legyen az ingatlankiadás, ingatlaneladás, NIE ügyintézés, költözési tanácsadás, vagy online konzultáció. Én a háttérember szerepében érzem jól magam, akire ugyanúgy szükség van, mint a frontemberre. Pont, mint egy zenekarban. Nálunk Marica a szólógitáros-énekes, én pedig a színpad egyik sarkában meghúzódó basszusgitáros, aki főleg akkor tűnne fel a közönségnek, ha nincs ott. 
A példa sem véletlen. Visszahúzódó, kreatív típus vagyok. Szeretem, ha marad valami utánam, ami látható, tapintható, olvasható, hallható… és a maga nemében szép. Ezért foglalkozom írással, grafikai munkákkal. Ezért volt kézműves vállalkozásunk régebben, ezért szerettem építkezéseken dolgozni. És pontosan ezért szeretnék itt egy olyan útra lépni, ami megadja számomra azt a felszabadult örömet, amire igazán szükségem van és „végre” én is kiléphetek a rivaldafénybe. De erről később, amikor már az eredményeimmel büszkélkedhetek! Addig maradok a háttérben és hozom a groovokat!
Ha kiköltözés előtt állsz, vagy nyaralni szeretnél, keress bennünket bizalommal! Az a páros vagyunk, akik minden követ megmozgatunk a sikered érdekében, vagy azért, hogy igazán jól érezd magad és tartalmas időtöltésben legyen részed.
Gyakorlati tanácsokért bátran rendeld meg a könyvünket! 
Sőt, ha javasolhatok valamit, akkor költözés, vagy ingatlan befektetés előtt mindenképpen informálódj hiteles forrásokból. Az internet bár csodás dolog, de rengeteg félinformáció kering rajta, ami inkább csak elbizonytalaníthat, mintsem hogy megadja a kezdőlökést! A kommentszekciókról már nem is beszélve! Légy óvatos és amit csak tudsz intézd el magad! Ha mégsem boldogulsz, körültekintően válassz ügyintézőt magad mellé!
Itt vagyunk, segítünk! Bátorság! Neked is menni fog!
Végezetül szükségem lenne pár emberre, akik elolvasnák a novelláimat és véleményeznék azokat! A jelentkezőket várom a hozzászólások között! 
(Közben egy visszajelzésből kaptam egy jobb szót az irományaimra, amit régóta keresek, de hiába volt a nyelvem hegyén, nem tudtam kimondani, mert nem jutott eszembe: egypercesek. Köszönöm Hatyka István!)
Puszi-pacsi! 
