Ma ünnepeljük a kiköltözésünk „négy hónapos évfordulóját”. Az első 30 nap után már olvashattatok egy posztot, ahol megpróbáltuk százalékos arányban bemutatni az életünkben mérhető változásokat. Most újra megkísérlem számszerűsíteni ezeket. Biztosan számunkra is izgalmas lesz visszaolvasni hová jutottunk!
Nos, lássunk hozzá!
Nyugalom: 80 %
Ez egy igen magas arány még mindig. A magyarországi életvitelünkhöz képest, ahol kevesebb volt, mint 30% a nyugodt napok száma. Hogy miért csökkent ez az érték ennyivel, amikor novemberben még 98% volt?
Neeem, nem rájöttünk hogy itt sem kolbászból van a kerítés, mint ahogy azzal sokan „riogattak” bennünket költözés előtt! Ez egy átmeneti állapot és nem is tart túl régóta. Vállalkozásba kezdtünk és az indulással járó feszültségek kiütköznek a mindennapokban is. Nincsenek adminisztrációs nehézségeink, a barátainknak hála gördülékenyen ment a vállalkozóvá válás. Az üzlethelyiség bérlése már kicsit döcögősebben, mert azt saját erőből vittük végig és a spanyol nyelv hiánya rányomta a bélyegét a kommunikáció hatékonyságára. De persze az is megoldódott, mert a google szintén a barátunk.
Ha éppen nem kell a bízniszen pörögnünk, akkor a nyugalom szintje lazán hozza a 100%-ot. Ez az ország még mindig nem képes stresszes helyzetbe hozni minket. Minden, számunkra nyugtalanító gondolat belőlünk fakad. A legfontosabb tanulság, hogy mielőtt legszívesebben elhajtanád a másikat a búsba, számolj el 10-ig, higgadj le és öleld meg úgy, hogy érezze szereted. Néha nem könnyű, de mindig segít a nehezén túljutni!
Jó idő: 80%
Értelemszerűen ez is csökkent, hiszen itt is tél van. De azért hozzáteszem, hogy mi még egy percre sem kapcsoltunk a lakásban fűtést. Az átlag hőmérséklet szerintem 18 fok körül lehetett a téli hónapokban, napközben. Este kb 5 fok a leghidegebb. A Nap 10 napból 9-ben ragyog. Délután 4 körül azért már jelentőset zuhan a hőmérő higanyszála. 25 fokból egy-kettőre 15 lesz az árnyékban. Kicsit hektikus, de bele lehet rázódni. Inkább öltözködni nehéz, sosem lehet tudni épp mire lesz szükség.
Maricával mókásan nézünk ki a bringán, amikor én farmer pulcsiban tekerek, ő pedig mellettem sapka, sál, kesztyű, két pulóver, kisdzseki összeállításban.
Boldogság: 100 %
Továbbra is azt tudjuk mondani, hogy minden percét élvezzük az új életünknek és boldogok vagyunk itt.
Honvágy: 0%
Nincs. Sőt a magam nevében kijelenthetem, hogy én soha többé nem akarok visszamenni Magyarországra. És nem azért mert utálom, hanem mert az új életünket jobban szeretem!
Azért látogatóban biztosan járok még arra!
Tenger: 100%
Nem változott, imádjuk! Minél több partszakaszt ismerünk meg, annál jobban csodáljuk. Az új kedvenc relaxációs hangom, amikor kavicsos partot mos a tenger és a hullámok megemelik a kisebb köveket, amikor pedig visszahúzódik a víz, óvatos koccanásokkal visszarakja őket. Évmilliók napi rutinja. Fantasztikus!
Minőség: 100%
Ez sem változott. A hétköznapjainkban vásárolt termékekkel, vagy a kapott szolgáltatások minőségével mindig elégedettek vagyunk. Talán a „Külföldre mentem, majd jövök” interjúnk alatt volt egy hozzászólás, hogy minek kell itt mindent sztárolni, hogy minden jobb, mint Magyarországon… De ha egyszerűen jobb!
Az utánunk érdeklődő emberek száma: +800%
Igen, ez nem elírás. Novemberben kb 300 ember volt kíváncsi a kalandjainkra, ma körülbelül 2700. Köszönjük, hogy ennyien bizalmat szavaztok nekünk és érdekesnek találtok bennünket! Ez nekünk nagyon jól esik és alig akarjuk elhinni, hogy még mindig csak bővül és bővül a mi kis csoportunk!
Segítőkész emberek: 100%
Lehet hihetetlenül hangzik, de még egyetlen olyan emberrel sem sodort össze bennünket a szél, aki bármilyen formában is akadályozott volna bennünket. Nem rabolják az időnket, nem rabolják a pénzünket és a türelmünkkel sem játszanak. Nem néznek hülyének, sem madárnak. Támogatóak, kedvesek, szolgálatkészek. Legyen szó akár egy pincérről, egy banki ügyintézőről, vagy egy nővérről . Lehet magyar, spanyol, angol, norvég… mindenkinek az a jól felfogott érdeke, hogy elégedett lehessen az adott szituációban. Win-win.
Egészségügyi ellátás: 100%
Sajnos ezt is megtapasztaltuk, de visszatekintve pozitív tapasztalat lett. A spanyol egészségügy nyilván nem tehet róla, ha valamelyikünk odakerül, de igen sokat tett azért, hogy Marica kikerüljön. Összefoglalva és röviden: a sürgősségi osztály hasonlóan működik, mint Magyarországon, triage rendszer van, tehát rangsorolják a betegeket. Behívnak, ha nincs nálad sürgősebb esetük. Na de amikortól bent vagy, már egészen más a rendszer. 20 perc után már 3 orvos konzultál rólad és mindent megtesznek, hogy a legmegfelelőbb ellátásban legyen részed. Türelmesek, kedvesek, hatékonyak. A kórházban ugyan ez a helyzet. Naponta ötszöri étkezés, minden nap másfél liter ásványvíz, este tízkor még egy kis gyümölcslé, plusz protein ital, hogy erősödj. Minden nap tiszta ágynemű, tiszta pizsama, mosakodó kendők. Látogatási idő nincs, akkor mész amikor akarsz és addig maradsz a hozzátartozóddal ameddig csak szeretnél. Ha valamilyen vizsgálatra vagy kiírva, mondjuk 9 órára, akkor biztos lehetsz benne, hogy 9 óra után pár perccel már visszafelé tolnak a kórterembe, mert túl vagy rajta. És ez az állami egészségügy!
Kerékpár használat: 80%
Nagyon megugrott a bringázós órák száma. Főleg mióta sikerült Maricának egy elektromos bringát beszereznünk a marketplace segítségével. Azóta már csak akkor buszozunk ha esik az eső.
A magunkfajta kocabringásoknak isteni áldás az elektromos bringa! Itt elég sok az emelkedő. Ha valaki kerékpáros kirándulást tervez, akkor ezzel jó, ha tisztában van.
Egyébként időközben lett egy autónk, Juanita. A vásárlásról külön posztot írunk majd. Előljáróban annyit, hogy ez is olyan Maricás-Attilás story lett.
Ügyintézési és mindennapi tapasztalatok, számszerűsítés nélkül: abszolút pozitívak
Nyelvi szempontból egész jól el lehet lavírozni az angollal. De hangsúlyozom, itt Benidormban és közvetlen környékén! Itt rengeteg a brit, a holland, a norvég, akik életvitelszerűen is itt élnek, így a legtöbb hivatalban és üzletben beszélnek angolul. 50 km-el odébb már a kasztíliai spanyolt sem szeretik a szájukra venni egyes településeken, csak a valenciai a kommunikáció fő nyelve. De! Ott is segítőkészek. Itt nagyon szeretik, ha spanyolul próbál az ember kommunikálni, még akkor is ha nem megy neki. Mi is tanuljuk a nyelvet, már magánórákat is veszünk a gyorsabb haladás érdekében. Mindketten azt valljuk, hogy ha már eljöttünk Spanyolországba élni, az a minimum, hogy megtanuljuk a nyelvet.
… A helyzet az, hogy baromi sokat lehetne még írni, de már elfáradtam. Röviden, zárásként és megnyugtatásként még elmondom, hogy továbbra sincsenek rossz tapasztalataink. Vagy ez a hely ennyire jó, vagy a mi hozzáállásunk ennyire pozitív, vagy ami még valószínűbb, hogy egyszerre mindkét eset fennáll.
Szóval ha már becsomagoltatok, akkor indulás! Ha még töprengtek, akkor felesleges! Ha még ki sem találtátok, hogy ide jöttök, akkor itt az ideje!
Puszi-pacsi!