19-én volt éppen 8 hónapja a kiköltözésünknek. Ezt a jeles hófordulót egy magyarországi utazás árnyékolta. Mivel napi szinten figyelemmel kísértem a magyar híreket, úgy forgott a fejemben a gondolat, mint egy fogászati fúró. Persze végül megtaláltam a békémet, de vágyom vissza minden percben.
Így 2/3 év után… lehet inkább nem kellene törteket használnom, mert az emberek 7/5-e nincs tisztában a törtek jelentésével… Szóval 8 hónap elteltével visszajönni végül is nem is olyan nehéz. Persze felkészülni rá lelki borzalom, legalábbis nekem az volt. De az utazás napjára elfogadtam a sorsom. Valljuk be, Magyarországon nem sok minden változott. Ennyi idő alatt azért mégsem fordult akkorát a világ, hogy rá kelljen csodálkozni a változásokra. Mert úgy tűnik nem változott semmi. Jó, persze a miniferis plakátok most „csatlakozz a nagy honvédő háborúhoz és légy te is területvédelmi tartalékos”-ra cserélődtek. De sikerült azért még egy két az internetről megismert HÁBORÚÚÚÚÚÚÚÚ feliratba is beleütközni. Finom nosztalgiaként egy-egy választási plakát is szegélyezi az utakat. Mulatságos látni, ahogy a helyi!!!! önkormányzati képviselőjelöltek a nagy békeharcos szerepében tetszelegnek. Nem is jó szó a mulatságos, mert sokkal inkább nevetséges. Na csak azért emeltem ki ezt a plakát témát, mert Spanyolországban a 8 hónap alatt nem nagyon találkozunk plakátokkal. Van egy pár óriásplakát az utak mentén, de azok is a városon kívül. Az általános plakáttémák az autó, bor, étterem, ingatlan. Csak a repülőtérről a ferihegyi vasútállomásra menet az út bal oldalán több óriásplakát van, mint amennyit Benidorm és Alicante környékén eddig láttam összesen. A 15 perces buszozás során tizenötször találkoztam a tartalékos plakáttal. Minden percemre jutott egy.
Aztán elértem a vasútállomásra. Már nagyon éhes voltam, úgyhogy a vonat indulása előtt beugrottam a közeli kisboltba. Szívrohamot sikerült kapnom, az rögtön az első polcon volt. Basszus ezek az árak nagyon brutálisak… még ahhoz képest is pofán vernek, hogy tavaly októberben sem volt olcsóság. 490 Ft-ért vettem 150 g mini vaníliás karikát. De hogy már egy k*rva szelet csoki is 260… azért az már brutál!
A vonaton jótálltam magamért Szolnokig, ugyanis nem volt rajta hely. Viszont a kocsi kulturált volt és tiszta, a vonat pedig pontos. Miután sikerült helyet szereznem elgondolkodtam a bolti tapasztalatokon és azt állapítottam meg, hogy végül is ezek a dolgok semmivel sem drágábbak, mint Spanyolországban. Ha Benidormban bemegy valaki egy sima kisboltba, átváltva ugyanezeket az árakat tapasztalja. A lélektani hatás a nagyságrendben van. Kimondani hogy 490 Ft egy kis csomag keksz, vagy azt mondani helyette, hogy 1 euró 20 cent… nem mindegy. A kisebb számok barátságosabbak. Oké, a fizetések között is van némi különbség… Sok összetevője van ennek a dolognak, de tény, hogy kisebb számokkal hamarabb megbarátkozik az ember.
Ha nekem valaki azt mondja tavaly, hogy vegyek egy szendvicset 2000 Ft-ért, biztosan az lett volna a válaszom, hogy vesz a f*szom! Itt, ha 5 euró egy szenya, rögtön kettőt kérek!
Szóval igen, én vagyok a hülye.
Az árak tehát sokban hasonlítanak, de sosem győzzük hangsúlyozni, hogy a minőség ég és föld Spanyolország javára. Ez van.
Ami egyébként még szembetűnő 8 hónap után Magyarországon, az az, hogy mennyivel zöldebb. Úristen gyönyörű! És amíg benne vagy, talán fel sem tűnik, de az első dolog amiben megtaláltam a lelki békémet, az a rengeteg zöld. Még azt is ellensúlyozza, hogy mifelénk nincsenek hegyek, de még dombok sem. Azt nem mondhatom, hogy Spanyolországban hiányzik, mert eszembe sem jut, de ebből a szempontból óriási a kontraszt. Az alicantei régió épp elsivatagosodik úgyhogy üdítőleg hatott a buja növényzet és azt mondhatom, hogy a vonatablakon való kibámulás volt az első olyan pillanat, amikor az fordult meg a fejemben, hogy nem lesz ez olyan sz*r!
Na de mi a helyzet Spanyolországban? Még mindig boldogok vagyunk? Robog a szekér? Lássuk!
Lenn a messzi délen is felfelé szökik a hőmérő higanyszála. Egyre melegebb van, de összehasonlításképpen a magyar meleg sokkal rosszabb. Nem győzöm cserélni itt a pólót, olyan rohasztó a hőség. Spanyolországban másfajta meleg van. Párás, de számomra mégis sokkal elviselhetőbb. Nem vagyok meteorológus, nem tudom elmagyarázni. Egyszerűen csak más. A Nap percek alatt megsemmisít, ha szándékosan keresed a társaságát, mondjuk a strandon. Naptej, napernyő legyen a minimum, ha éppen az a terv, hogy csobbannál egyet a tengerben. Azért itt sem véletlenül lett hagyomány a szieszta! Csak óvatosan! Mert az időjárásjelentésekben 28-30 fokot írnak, de érzetre simán megvan a 35-40 fok. Meleg van na! Viszont! Sokszor szóba kerül a baráti beszélgetések közben is az időjárás és mindig a következő megállapításra jutunk: Lassan vége a júniusnak és most kezd igazán meleg lenni. Ami azt jelenti, hogy a nyárból két hónap lesz igazán gatyarohasztó, plusz talán a szeptember, de azt még nem tapasztaltuk. Októberben már bizonyosan nagyon kellemes meleg van. Szóval van 3 hónap, amikor lehet nyivákolni, hogy jaj de meleg van. És kilenc f*szajó hónap, amikor ideális az időjárás. Akkor? Miről is beszélünk? Magyarországon a nyár már tikkasztó, évek óta. A fűtési szezon már októberben elindult és gyakran április végéig kitartott. Itt nem kapcsoltunk fűtést egész télen!
Az elhétköznaposodás tovább gyűrűzik, természetesen mi is éljük a mindennapi életünket. Viszont újra elkezdtünk odafigyelni a tudatos lazításokra és egyre több esti programot szervezünk. A munkában változó sikereket élünk meg. Ebből a szempontból azt kell mondanom, hogy a 8 hónap még nem volt elég arra, hogy kiismerjük Benidormot. Annyira más, mint amit megszoktunk és ahogy a régebbi motorosok mondják, már attól is másabb, mint amit ők megszoktak. Változó a turisták összetétele és száma és ezzel egyenesen az igényeik is változóak. Van aki csak a sz*rra vevő, van aki kifejezetten az igényesebb dolgokat keresi. Mi a második réteget célozzuk, nyilván ők vannak kevesebben. A kezdetekben kiokoskodott dolgok kezdik elveszíteni a jelentőségüket. Gondolok itt arra például, hogy a kiköltözésnél 3 szobás lakásban gondolkodtunk, mára pedig elveszítette a jelentőségét a harmadik szoba. Hamarosan válaszút elé érkezünk, ahol döntenünk kell, hogy maradunk-e a jelenlegi lakásban, vagy keresünk egy kisebbet? Megvannak az érvek pro és kontra mindkét lehetőségnél. Meglátjuk.
A spanyol nyelv tanulása folyamatos, de nagyon lassú folyamat. Nem vagyunk spanyol társaságban. A vásárlóink 90%-a továbbra is angolul kommunikál, a barátaink pedig magyarok. Egyszerűen nem vagyunk rákényszerülve a spanyol használatára. Ez persze jó is, meg nem is. De nagyon szeretnénk megtanulni a nyelvet, mert el sem tudjuk képzelni, hogy itt éljünk úgy, hogy nem beszéljük az ország hivatalos nyelvét! Évek kérdése ilyen tempóban.
A körülöttünk lévő közösség formálódik. Van egy baráti keménymag, akikért végtelenül hálásak vagyunk. Megismertünk sok új embert, jó embereket. És persze elválik az ocsú is a búzától! 8 hónap kellett ahhoz, hogy „ellenséget” szerezzünk magunknak. Vagyis így nem jó, mert így úgy hangzik, mintha kerestük volna. De nem, egyszerűen csak lett. Egy Maricáról elindult alaptalan pletyka csírájában történő elfojtása nem vívta ki a pletyka elindítójának rokonszenvét. Így utólag csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy emennyiben bárkinek lehetősége van rá, akkor ne velünk b*szakodjon, mert nem azok vagyunk akik nem állnak ki az igazukért. És olyankor kellemetlen szituációk állnak elő. És persze nem nekünk kellemetlen. Nekünk csak bosszantó, hogy miért is kell ilyesmivel foglalkozni, mikor pont emiatt a mentalitás miatt (is) jöttünk el Magyarországról. Egy jó tanács azoknak akik most tervezik a kiköltözésüket: minél mézesmázosabb az invitálás, annál biztosabb, hogy le akarnak húzni. Mármint anyagilag.
Egy biztos: itt nagyon jó élni és bárki, aki szereti a mediterrán mentalitást és a tengerparti életet megtalálhatja a számítását Spanyolország ezen részén. De! Hacsak nem vagy úgy kitömve pénzzel, hogy hátralévő életedben már semmit ne kelljen csinálni, akkor bizony itt is nyomulni kell. És hacsak nem beszéled jól a spanyolt, akkor kétszer olyan erőbedobással kell nyolmulni. Ha az angolt se, akkor háromszor. Ha magyar munkáltatót találsz, akkor pedig nagyon figyelj oda! Más ország, más jogszabályok. Légy körültekintő!
Összefoglalva az elmúlt nyolc hónapunkat egy hihetetlenül pozitív, vibráló és kalandos időszak áll mögöttünk. Volt benne nehezebb időszak is. Sírás, feszültség, csalódás, bosszúság. De nincs az az Isten, hogy én ezt az új életet bármi másra elcseréljem! Végtelenül boldog és elégedett vagyok és azt gondolom, hogy ugyanezt mondhatom el Maricáról is. Még egy jó tanács párban érkezőknek: legyetek nagyon egyben! Álljatok ki egymásért és támogassátok egymást mindenben. Szeressétek egymást és együtt sikerülni fog a legnehezebb időszakokban is fennmaradni.
Én végtelenül szeretem a feleségem! Nem vagyunk tökéletesek, talán még egymás számára sem. De értékelni tudjuk egymást, szeretni és bízni a másikban. Ennél több nem is kell! Szerintem a jég hátán is ugyanígy éreznék… de azért jobb a tengerparton!
Na, puszi-pacsi!